vers
próza
vers
próza
image image image image image image image image image
Birkenau

Álmomban szén-cinkék
csontjaival fűtök
Lélek-hideg éjjel
nagy szem telihold rí

Vasi Ferenc Zoltán további versei

Hommage'a...

W. B. Yeats

almavirág lány
vár napliget, holdliget
csontfehér asszony

Ted Hughes

hold-bálnák úsznak
ezüst víztölcsérekben
a tenger felett

Botos Ferenc további versei

Nagyapám

Körmök öreg, sárga monolitja,
lazára tömött házidekkek.
Sercegés, foszforfüst, gyufaszikra,
csikkek, miket itt felejtett.

Babonás csend, a meszelt falakon
semmi kereszt és semmi szentkép.
Csak nikotinszag, viaszkos vászon,
s csonka dombokban dohányszemcsék.

Csillag Tamás további versei

Tavaszforduló előtt

Idők tele,
életek hava...
milyen hűvös az
arcod mögötti alkony.
De kitavaszodunk -
Remény-fehér holló
magasra szállj!

Németh Erzsébet további versei

A két Lenkey

1977-ben jelent meg Nemeskürty István: Kik érted haltak, szent Világszabadság! című könyve. Petőfi verse, és az ebben talált dokumentumok keltették föl az érdeklődésemet Lenkey János ‘48-as honvédtábornok, majd fivére, Lenkey Károly honvédezredes személye iránt. No, meg talán az, hogy az én dédapámat is Zádorfalvi Lenkey Pálnak hívták.

T. Ágoston László művei

Ahogy a világ kifoszt

A Szó engedi, hogy lelkekbe láss,
s ez érdekes-fájdalmas utazás.
Ha Vers a vers, akármint megvetik:
megtalálja igaz isteneit.

Ha Vers a vers: rád néznek ég-szemek,
s kifényesednek volt-fénytelenek.
Pusztulásban is más idő Időd:
távozóban megmutat érkezőt.

Lelkes Miklós további versei

Pusztulás

megbondul a láthatatlan harang
ajtó nyílik az álmodóra
homloka fehér forrás
remegő kezek az égbe emelik
beomlott alagútban a magányos
lehajtja fejét

Barna T. Attila további versei

Zizeg a sors

kojtorog bennem a líra
versfüst száll a gének körül
lelkem hozzád megérkezni
a szóbiciklire fölül

köröttem kottagatyában
szorgosan füvet nyír a dal
s a rímmezőn minden virág
friss illattal rólad szaval

Magyari Barna további versei

Kifogytál magamból

kifogytam magamból
öreg időm fázik
csillagom kicsurran
nem bírom hazáig

kifogytál magamból
elárvult a lélek
hulló falevelek
hazáig kísérnek

Németh Dezső további versei

MOTTÓ

„A múltban lírát szült
Érzékeny ős ideg
Most talán esélyt ad
Nekem... vagy bárkinek”

Szónok János: Lant

Címlap

Sajnos ez a tartalom nem létezik.

Ön a http://kislant.hu/component/option,com_mailto/link,0f76a7d1fa53bac1760e39eb47726fd2cd0000c3/tmpl,component/ oldalt kereste, de nem találjuk a rendszerünkben. Mi lehet a baj?

  • hibás a hivatkozás, amiről érkezett
  • az oldal időközben el lett távolítva, vagy más nevet kapott
  • esetleg elgépelte a címet?