blockish
blockish
Címlap Esszé A FAJOK CIRKUSZÁBAN
A FAJOK CIRKUSZÁBAN PDF Nyomtatás E-mail

(az Ady-vers kapcsán)
Írta: Vasi Ferenc Zoltán

Már a kötetcím mélyről merített gondolatokat sejtet – A Minden Titkok Versei, különösen a ciklus: A magyarság titkai.
Hogy Ady magyar költő, és keseredetten magyar, mi sem példázza jobban, mint A fajok cirkuszában c. verse.
Ady messze-távol tartja személyét a „Vakulj, magyar!” jelszó alatt hurrázó nemzetieskedőktől, s súlyos-bús hiányérzetével áll ki olvasói elé. A magyarság fogalma mindenkor ostorozandó, hiszen lehetne tökéletesebb, átfogóbb, igazibb.
Ki Magyarhonban vetett gyökeret, attól joggal kell várni, tekintse hazájának sorsát szívügyének, s egyszersmind értékeljen helyesen, tárgyilagosan (történelmünk mély ismeretével) a jelenkorban.
Mi a fogalmi magyarság?
Úgy hiszem, vérségek-nemzetségek kovácsolta szokások; valamint a nyelv összehangolásával végzett cselekvés.
Egy mélylélegzet szerint koncmagyarság él, afféle térségi alakmajmolás, s a vízió sem újkeletű, a nemzethalál. Hogy pontosan milyen hatások sokkírozták évszázadokon keresztül, azt, aki érti, szablyát vonna, aki pedig nem, azok sorra elvétik.
A XX. század korismerete elébünk is hozta.
1956 – Ariadné-fonala lehetne kezünkben, s míg a labirintusban keressük a helyes utat, a népek túlnyomó többsége rajtunk hahotázik. Bohócok lennénk, kikre a megnevettetés hárul a Világsátorban, vagy végre helyére kerülhet a Kárpát-medence vallható-vállalható értéke-mértéke?!
Ki hát ez az Ady Endre a panaszáradatával?
Olyasvalaki, aki a „magyar bolyba sodort léttel” sírong. Mint vallja: „nincs kivétel”, magamagát is magyartalannak tünteti fel.
Van, mit hiányoljunk – a feloldatlanságot, a megoldhatatlannak tűnő Föld-sebeket. Pedig ekkor még nincs szétszaggatás. Vákuum viszont igen.

„Nem tudom, hogy mi a célja
Ennek a hazug életnek,
Mégis néha
Ezért mindent lángba dobnék.”
- Jövőnyerés? Életpátosz?

József Attila szerint is nyomorodott nép ez, senyved magában, húsvéttalanul?
Ám létezik a magyar bolybani kis boly küldetéstudata, a csépelt remény:
„Magyar sors-kockákon ez ígyen döntődött,
Mind összekerülünk közös mártír-hősök”. (Levél-féle Móricz Zsigmondhoz)
– dolgos csápul az önterjedt lélekvetésben.
A mai értelmiség feladata tehát ugyanaz, mint évszázadok óta: az alomba almát rejteni, a zsebekbe diókat, az észbe suhángot. Ámen.


+ 0
+ 0