Írta: Dr. Radmila Markovic

Németh István Kishegyes szülöttje, aki már ifjan írogatott, és Újvidéken a Magyar Szó riportere lett. Ezzel kereste meg a kenyerét, de közben novelláskötetei, regénye és riportok gyűjteménye kerül ki a keze alól.
Szeretnék pár szót szólnia a Zsebtükör című riportgyűjteményéről, amelynek alcíme Riport születik.
A könyvet több részre tagolja az író. Ezek: Faluról falura, Gazdanézőben, Műhelyek, Hétköznapok, Néhány öreg és Írások gyerekekről.
Mindegyik részről már a címéből megtudjuk, miről, kikről lesz szó.
Én az Írások gyerekekből ragadtam ki Tinka, a magányos vezér című írását, ami több mint riport, valahol a riport és a novella jellemzői jutnak felszínre.
Személyleírással indítja alkotását költői hangnemet használva, amiből lírai hangulat árad.
Szeretnivaló kislányt szinte látjuk magunk előtt, virágszirmokkal tele hajjal,”mintha kivirágzott volna.”
Sajnos, csak a felnőttek voltak tőle elragadtatva, maga Tinka sem szerette a felnőttek hozzá való viszonyulását.
Most indítja meg igazán a vezérfonalat ezzel a mondattal Németh István:”A saját társaságában szeretne elvegyülni.
Sajnos ebben nincs sikere, mert okosabb a többinél, vezér szeretne lenni, ám ez nem sikerül.
Az író egy mondattal tudtunkra adja, hogy ez Tinkáról szóló riport, majd folytatja a történetet, és elkezdődik a bonyodalom.
A kislány igyekezik megvenni társai szeretetét, elismerését cukorkával, de dugába dőlt a próbálkozása. Az illetlenül viselkedő fiúra rákiabál, erre mindenki elszalad tőle.
Hasonló kudarccal végződik a második próbálkozása is. Most a kekszes zacskót elragadják tőle, és magára marad ismét.
Ez a rész pörgős, dinamikus, hiszen párbeszéddel gazdagítja az író az eseményeket.
A bonyodalom megoldása: Tinka belenyugszik sorsába a társaival kapcsolatban.
Most ismét egy mondat erejéig megjelenik az újságíró. Kérdéssel fordul a kicsi lányhoz.
– Nem rossz mindig egyedül?
A válasz a következő.
– Az a rossz, amikor nem azt csinálhatom, amit én akarok.

Ebből az írásból láthatjuk, mennyire ismeri a gyermekek lelkivilágát az író. Így igaz. Két lehetőség van: Vagy sikerül vezérnek lenni, vagy mindenki hátat fordít annak, aki kiemelkedik a többi közül. Felnőttekben is, gyerekekben is megvan az a tulajdonság, hogy szeretne a központba kerülni. Sajnos, ebből az írásból az is kiderül, hogy több mint gyermeki csínytevés, inkább kollektív összefogásról van szó, amikor Tinkáról beszélünk.
Természetesen nem ez Német István legjobb kiadott könyve, de nekem kedves, mert őszinte hangnemben íródott, leköti az ember figyelmét a többi alkotása is.

+ 1

+ 1