Írta: Németh Dezső

(Szabadon a szabad versről)

Ritmusos szövegforma a vers. A versritmust kísérő jelenség lehet a rím; hangsúlyos, időmértékes és szabad versben is megjelenhet.
A kötött verset a metrikus ritmus és a strófa különbözteti meg a szabad verstől.
A metrika alapegysége a szótag, amelyek a sorokban állandóak, periodikusak, míg a szabad versben a metrum csak esetlegesen, vagyis szórványosan van jelen. Inkább a prózai beszéd hangtani hullámzása, a magas és mély hangzók, valamint a zöngés vagy zöngétlen hangalakok váltakozásai figyelhető meg.
Eredendően a szabad vers az állandóan ismétlődő periódusokat kívánta megszüntetni a költői kifejező erő sokféleségének fokozása érdekében. Jó példa erre Kassák válasza Babits felvetésére, amely lényegében a szabad vers valami féle beskatulyázását szorgalmazta, de főleg a hagyományok és formák teljes elvetése ellen szólt, mondván: „Szabad vers mindig volt, és mindig csak egy versforma volt a sok közül: egyike a legrégibb versformáknak”. Kassák viszont elvetett minden komponálási kötöttséget. Nyílt levelében írja: „De ha nagyon sokaknak az az igazság, hogy a verset mint művészi produktumot legnemesebben a sorok mértéke, az ütem egyöntetűsége, a melodika finomsága, a rímek pontos glédába állítása és más ilyen verklibe-foghatóságok jelzik, úgy mi lemondunk versfaragó titulusunkról”.
Végül is a változó ütemsoros verseket kellene szabad versnek nevezni, a többi prózához közelítő alakot a szövegvers kategóriába kellene sorolni. Mivel a próza nem vers, így prózaversről beszélni nem érdemes. Ez fából vaskarika, ugyanolyan, mint vasúti sínek alatt a betontalpfa. A prózavers egyik lehetetlen meghatározása az, hogy verssora lapszéltől lapszélig ér. Bárki meggyőződhet róla, hogy Nagy László: Jönnek a harangok értem c. versének ideiglenesen áttördelt szövege értelmileg ugyanaz marad. Valószínűsíthetjük, hogy a költő nem a prózavers miatt írta lapszéltől lapszélig a verset, hanem a folyamatos harangozás érzékeltetésére, mert az áttördelt változatban a sorok végén lévő szünet megszakítja a harangozást; ez a szövegvers tökéletes példája:

„Harangok, harangok - ajkukhoz féreg nem érhet. Harangokat nem lehet megfertőzni. Agyvérzés foltjaival nem remegnek. Szívgörcs nem öli meg őket. Alvó csillagok s baglyok alatt szólnak a harangok, bongnak, rengve csikorognak tengelyükön.”

Nagy László: Jönnek a harangok értem

(Harangok, harangok - ajkukhoz féreg nem érhet.
Harangokat nem lehet megfertőzni.
Agyvérzés foltjaival nem remegnek.
Szívgörcs nem öli meg őket.
Alvó csillagok s baglyok alatt szólnak a harangok,
bongnak, rengve csikorognak tengelyükön.)

Kötött versekre jellemző a strófára tagolódás, a szabad versben nincs kötött strófa, fő jellemzője a kifejező értékeket hordozó szakaszok, és azok váltakozása, amelyek az ismétlés erejével, költői képekkel, tömör gondolatokkal teremtik meg a különleges lírai hatást.
A szabad versnek is vannak kötöttségei.
Első legfontosabb tulajdonsága, hogy nem próza, és alkotása közben verssorokat képezünk változó hosszúsággal, a rövid és hosszú mondatok is váltakozhatnak a mondani való kifejezésének fokozására.
Szövege a metaforák, megszemélyesítések, szinesztéziák és más egyéb költői képek tárháza, hangulati, érzelmi, gondolati tartalma lírai. (Az igazi líra valami alkonyatszerű hangulat, amely a lélek foglalatába ágyazott vágy különös ékköve. Nem a szenvedélyekből meríti érzelemvilágát, de az öröm és a fájdalom meghatározhatatlan rejtelmeit sugallja.)
Sorokon belül lehetnek ritmusok, ezek főleg a hangzós szavak váltakozásából keletkeznek. De bármely nyelvi elem ismétlése kelthet ritmusérzést, és ha a variációk sokaságát tekintjük, a szabad vers a ritmusváltozások tárháza.
Azonban hangsúlyozni kell, hogy a következetes metrumot mutató verset sohasem tekinthetjük szabad versnek, még akkor sem, ha erre mutató jelek találhatok a versben. A költő sokszor ihletett ráérzéssel, vagy művészi akarattal a következetes metrumot megtöri az élmény fokozása érdekében, de ez nem hiba, és ettől a vers még nem lesz szabad vers.
Itt említem meg, hogy a szabad versben előforduló költői- grammatikai megoldások a metrumos strófás versek része is lehet. A szabad vers ritmusa testvére a kötött vers ritmusának, csak a következetes metrum és strófa hiányzik belőle.
A szabad versben legtöbbször belső rímek ékesítik a mondatokat, de gyakori az asszonánc rím és a sorátívelés: az enjambement.
Igen nagy ellentmondások tapasztalhatok a szakirodalomban a szabad vers meghatározásának tekintetében: vannak, akik például Petőfi: Az apostol c. versét szabad versnek tekintik, mások ezt tagadják…

„Sötét a város, ráfeküdt az éj.
U -/ U - / - -/ U - / U -
Más tájakon kalandoz a hold,
- -/ U - / U - / U - / -
S a csillagok behunyták
U -/ U - / U - / -
Arany szemeiket.
U -/ U U/ U -
Olyan fekete a világ,
U -/ U U/ U -/ U -
Mint a kibérlett lelkiismeret.”
- -/ U - / - -/ U -/ U -

(Petőfi: Az apostol című versében megfigyelhetők a változó hosszúságú jambikus sorok.)

Ritmusos művészi próza egyik „fajtájának” tartják a prózaverset. Hivatkoznak a Biblia gondolatritmus gazdagságára, és természetesen a prózaverset a szabad vers előfutárának tekintik. Már említettem a szövegverset, ez az elnevezés következetesebben utalna a metrumtalan versekre. A bibliai szövegek is ebbe a kategóriába sorolhatók. A szabad vers megítélésem szerint, nem szövegvers, hanem változó metrumú strófák és szakaszok kombinációja. Ilyennek tekinthető Weöres Sándor: Harmadik szimfónia című költeménye. A szabad vers archaikus alakjainak neve a francia irodalomban (XVII. század) „verse libre” volt, melyben változó ritmusok jelentek meg, de egységes metrumot sohasem használtak. Általában a változó hosszúságú jambikus sorokból álló verset tekintették szabad versnek. A ritmus elemek sajátos mellőzését (XIX. század) az amerikai Whitman valósítja meg. Ez a forma angol nevén a „free verse”; szövege verssorokat képez, üteme nincs, esetenként a sorvégi zárlatok (pld.* krétikus sorvégek) miatt érezünk valamiféle lüktetést.

Whitman: Hallom Amerika dalát c. verséből három sor:

„Hallom Amerika dalát, hallom sokféle szent énekét,
                                                            (- U -)*
A kézművesekét, mindegyik aszerint dalolja a magáét, hogy jókedvű-e vagy komoly,
                                                                                                     (- U -)*
A magáét dalolja az ács, miközben a deszkáját vagy a gerendáját méri”

Szabó Lőrinc fordítása

Ilyen formán Walt Whitman versei nem szabad versek, hanem szövegversek, de talán Füst Milán és Kassák Lajos által írt versek is közelebb állnak a szövegversekhez, mint a szabad vershez. Mivel a próza és a vers is szöveg, mondhatjuk, hogy ez sem jobb semmivel sem, mint a prózavers, csakhogy a próza lehet szöveg, de a versszöveg nem lehet próza. Így a szövegvers forma teljesen helytálló. Különösen, ha belegondolunk abba, hogy versszövegnél a vers szó áll elől, vagyis a vers van hangsúlyozva, ellentétben a szövegverssel, ahol a szöveg az elsődleges és a vers csak utána következik. A szöveg mindig a nyelv valamilyen lenyomata, általánosan többféle változata létezik, de ebben az esetben a próza és a vers kapcsolata a lényeges. Tehát van a szöveg (textura), és ezen belül a prózaszöveg és a versszöveg = vers, szabad vers és szövegvers.
Természetesen, az általam felvetett szövegvers forma nem verstani kategória, csak egy ötlet. A gyakorlati költészetből következtetni lehet arra, hogy legalább kétféle szabad versforma létezik: az egyik közelebb van a kötött vershez, mint a prózához, amíg a másik változat közelebb van a prózához, mint a kötött vershez. Ebben az intervallumban többféle változat fordulhat elő, és a költői leleménytől függően újabb és újabb kísérleti formák jöhetnek létre, amelyek gazdagítják: érdekesebbé, telítettebbé, tömörebbé teszik szabad verseinket.
Ha a szabad vers történetiségét tekintjük, az epikai művek mellett, a legrégibb írott anyagok az ősköltészeti időkig vezetnek vissza. A sumér- akkád agyagtáblákon a Bibliánál is archaikusabb szövegvers részletek találhatók. Ezekből a szájhagyomány alapján terjedő mitológiákból ügyes ős- héberszerzők leírták saját változataikat, amelyekben a bibliai történeteket jelenítik meg.
Ismerjük a Ninkaszi-himnuszt az i. e. 2. évezred első feléből, amelynek egyik cím fordítása: „Sörívóknak való”. A sumér-akkád himnuszt Ninkaszihoz, a sörfőzés istennőjéhez írták, de végül kocsmai dalra vált, sőt mámoros hangulatban Innin-t az isteni szajhát a költő lenge öltözetben jeleníti meg. Első része a sörkészítést írja le, a második rész az ívó korsó megszólításával kezdődik, majd a féktelen mulatozás következik.

Egy részlet: Komoróczy Géza fordítása

igi-gigakkul-àm igi-me na-nam
šà-gigakkul-àm šà-me na nam
èm šà-zu gur4-gur4-ru ní-bi-a
šà-me-a gur4-gur4-ru ní-bi-a

Hasas korsó szeme legyen a mi szemünk
hasas korsó szíve legyen a mi szívünk
ami bensődet tölti meg
ami bensőnket töltse meg!

*
„A nádkorsóban édes sör áll.
ide hozzám, csapos, kocsmáros, sörfőző!
Hadd hajtsam fel a sör áradó tavát,
múlatni akarok, hej, múlatni akarok!
Iszom a sört, szívem mámorban fürdik,
iszom a szeszt, kedvem fellobban,
vidám a májam már, boldog a szívem,
szívemet kellemes érzés tölti el,
és ujjongó májam előtt királynői lepel lebeg;
Innin kedve most már megjött,
az ég úrnőjének kedve most már megjött.”

A változó hosszúságú és ritmustalan sorok, a szó ismétlések és a gondolatok ritmikus váltakozása, fokozása a szabad versek sajátos formája.
Nézzünk korábbi időkből is egy példát (1590).
Károli Gáspár az Énekek éneke fordítását prózai szövegként szedette ki, de áttördelve felismerhető benne a vers:

I,1. Énekeknek éneke, mely Sálomontól szereztetett.

2. Csókoljon meg engemet az ő szájának csókjaival,
mert jók az te szerelmeid, jobbak az bornál.
3. Az te drága kenetid jók illatozásra,
az te neved elterjedett, mint az drága kenet,
azért szeretnek tégedet az leányzók.

Az antik versek keletkezését a metrikus időszakot megelőző premetrikus „verskorszaknak” nevezhetjük, némi fenntartással, mivel az ősi munkadalok, ráolvasó rigmusok, mondókák, már ritmusos szövegek voltak.
Ha a fenti időszak produktumait áttranszformáljuk a mai kor szabad vers produktumai mellé, akkor Babits állítása, hogy szabad vers mindig is volt, kézenfekvőnek tűnik. Talán csak azzal a különbséggel, hogy az újabb szabad versformák igen nagy változatosságot mutatnak.
Ebben a kis írásban nem tértem ki a legújabb verstani kutatások eredményeire, mivel csak ízelítőnek szántam. Akit bővebben érdekel a téma, annak az alábbi néhány irodalmat ajánlom:

Széles Klára: Mi a szabad vers? Adalékok a szabad vers fogalmához, Irodalomtörténet: 1987/88- 1. sz.
Vilcsek Béla: Szabadvers; Érték és mérték – Verstani példatár 1996. Nemzeti Tankönyvkiadó: Budapest, 2001
Kecskés András: A szabadvers; A vers hangzásvilága. Tankönyvkiadó, Budapest, 1981.
Kassák Lajos: „A rettenetes nagy hamu” alól Babits Mihályhoz 1916; Összes művei, Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1983.
Szepes Erika: A mai magyar vers I–II. Intera-Tevan Kiadó, Gyoma, 1996.
Vilcsek Béla: Szabadvers és szabad vers napjaink költészetében, www.kortarsonline.hu/2010

Németh Dezső

+ 12

+ 3