blockish
blockish
Őszidő PDF Nyomtatás E-mail

Hát ilyen egy őszülő szülő,
kiben tékozló nyárkergető
csősz már az ősz.
Mégis szép,
amikor színorgiákba lép az ember,
feladva szürke közhelyét a létnek
leckeként.
Ősz, te elmúlásban is nyűgöző,
emlék avar kavaró dalom,
hajdani serdülő forradalom
elmúlásom történetében.
Hervadó férfiasságom, mely
új erőre kap,
utolsó rúgásként benned
ágaskodó.
Kerülve sarat, pocsolyát,
cipelve rozsdaságokat,
idővel megy veled az ember
a téli megnyugvás felé.
Ősz, te ősz, ki lassan fejemre nősz,
ahogy deresen keresem
elvesztett szerepem
utolsó felvonását jelző szövegeit.
Azért szép vagy nekem,
őszülő szülőnek,
kit várnak a vének,
most tékozló nyárkergető
csőszként ifjúságomra lősz.
Lassan vége a dalnak,
hát szóljon az ének!


+ 4
+ 2