blockish
blockish
Címlap Pályázatok – vers Áfra Piroska (Csipke) Amikor a hullámok megállnak...
Amikor a hullámok megállnak... PDF Nyomtatás E-mail

I.
Aranyos homokszemek
türkiz vízcseppekkel táncolva
születnek kékeszöld csillámokká...
Hófehér hattyúk libbennek
örök díszként a víz tetején.
Tovatűnnek csilingelő hópihékké
válva a távoli horizonton.

II.
Vajon, hány lélek látta e tündöklő csodát?
Véste kőbe itt, legszebb szerelmes mondatát...
S kódolta a jelet, hogy e kék tengerszelet
szeretne szállni, mint hullámzó fellegek.
De itt kell maradnia, mert cseppje rengeteg!

S csak hull-hull millió szivárványkönnye
és lassan, lassan szívben megkövülve,
mint a test: földhöz kötve,
de lelkében szárnyal szabadon
vándorútján elkíséri, mint égi hatalom: az idő.

III.
Hajnalodik! Széttörik az álom!
A tó mélyére hull minden gondolat,
mint zátony rágta hajódarab a víz alatt.
Fehér sirályok úsznak az ég kupolája alatt.
A csobbanó víztükör csendre int.
A Napkelte, a virágok kelyhére tekint.
Jelt ír egy új nap megint...

Majd a táj, bakancsra cseréli
virágos papucsait.
Talpal a lucskos avarban,
az élet körforgása szerint.
A hullámok megállnak,
s jégvirágok fedik az
alvó Balaton égszínkék szemeit.


+ 3
+ 2