blockish
blockish
Hamu és füst PDF Nyomtatás E-mail

Az éj ma összecseng a csenddel,
csillagok sóhaja -
halk ütem.
Tiéd vagyok.
Kérlek, sose menj el
nélkülem.

Most lángok vagyunk,
hatalmas kékek,
mint alja
s teteje az égnek,
melyek a messzi távolban
a hegyek mögött rejtve
összeérnek…

A világ még
szikrázó darabokban
hull ölünkbe.
Hagyd az éveket.
Gyere, égjünk most
a perceknek örülve.

Lángok vagyunk,
hatalmas kékek.
Mielőtt elalszunk,
építsünk együtt
örök menedéket.

A halál beborít a csenddel,
az élet is csak
halk ütem.
Félek. Tartsd a kezem,
és sose menj el
nélkülem.

Ha jön majd egy sötét,
végtelen holnap,
te hamu - én füst leszek…
s ölelni foglak,
míg elfújnak egymástól
az őszi bús szelek…


+ 3
+ 2