blockish
blockish
Kismadarak PDF Nyomtatás E-mail

Hegyormok között fellegek,
Lassan könnyezik az ég.
Zsebkendőként a tengerek
Itatják fel a zömét.

Ázott tollak nehezednek
Kicsiny szárnyra, mint a kín.
Nehéz vágyak keseregnek,
Fáradt röptén nem segít.

Merre van a vágyott éden?
A szív az álmon csak veszít.
Fénysugár nincs az égen.
Mi az, mi mégis elrepít.

Anyaföld simogató szava
Csábítgat, s magához hív.
Ne szállj tova, madárka,
Magasra törve leránt a sír.

Lombok között átszűrő nap
Csendessége nem zavar.
Mostanra megnyugvást ad,
S nyugalmat a békés avar.


+ 0
+ 0