blockish
blockish
A belső csend PDF Nyomtatás E-mail

Várost remegtető monoton dübörgés,
milliónyi autó, repülő süvöltés,
nyikorgó villamos, füstöt okádó busz
virblit dobol a szív, lassan elfogy a szusz.
Kattogva rohan a Metró lépcsője,
fejre süvölt a szél, könnyes a szem tőle,
riasztója üvölt feltépett kocsiknak,
pisztoly is eldörren, mert van a profiknak.
Mentőautó, yard és tűzoltó sziréna,
sivatagi csendben kacagó hiéna
csupán szelíd sóhaj sötét éjszakában,
reped a dobhártya a város zajában.


De a lélek csendjét, hogyha megtalálod,
kívül reked a zaj, bár ajtód kitárod,
ózon illat árad az üvegteremben,
szférahang csörgedez ebben a nagy csendben.
Földöntúli zene, csak kevesen hallják,
Ős-csend szimfónia, érted minden hangját,
isteni üzenet zeng az emberekhez,
mely a kezdet óta nyúl érző szívekhez.
Neked szól most a dal, nappal, s éjszakában,
átölel, vígasztal hamvas csend honában,
s a körötted állók ezt észre sem veszik,
mert ez az üzenet neked szól, nem nekik.


+ 0
+ 0