blockish
blockish
Csillagok! PDF Nyomtatás E-mail

Csillagok, vegyetek magatokhoz,
S ringassatok untalan!
Ó, e csönd mily tiszta,
Hideg levegőben élvezek élni.
Szárnyakra kaptam szárnytalan őrült,
Csak a bú húz vissza.

Tétován keresgélem a csírázó gallyat,
Nemrég száradt esőben fürdök.         (Ezt hogyan lehet megtenni?) szerk.
Rázza a fény hideg kezem,
Mint beteg ember, csak fekszem,
S vacogva fázok.
Ó csillagok, ne felejtsetek el engem!

2012.

A mű hangvétele szomorú, bizonytalan. Az első versszakban az égre tekintek, imádkozom az Úrhoz. Vágyom az ő békességére, jóságára, szeretetére. Ám a sok fájdalom és keserűség hatására még nem lehetek ott, mert ember lévén, a rosszal együtt kell élnem, a kiutat nekem kell megtalálnom. A második versszakban ellentétek jelennek meg, ami erősíti a bizonytalanság érzését. A szokatlan szóhasználattal ezt az érzést fokozom. Keresem a kiutat, nem sok reménnyel, de az ima örökké megmarad, mely segít mindenkin.

(Az első versszakban az Úr nincs említve, ha csak a csillagok nem az Úr. Ha nem írja a szerző, nem gondoltam volna. A második versszakban nem találom az ellentéteket.) szerk.

(Kérem az olvasót, hogy írja meg véleményét!  Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.  A moderált véleményt feltesszük ide.) szerk.


+ 44
+ 1