blockish
blockish
Első szonett PDF Nyomtatás E-mail

Nekem kellett az a két üveggolyó.
Fénytekinteted kristály varázsa,
De játszanom velük sosem volt való -
Nem bírhatom őket megállásra.
Vakító távolba gurul a két kék,
Melyeknek kegyetlen foglya vagyok,
Mert fogda ez a kemény üvegszépség,
Érzem, ahogyan lassan megfagyok.
Szilánkosra tört össze a testem,
Mert jégpillantásod belém ütközött,
Könnyű porrá pusztítottan fekszem,
Fénylik tekinteted a golyók mögött.
Darabjaimon áthalad az idő:
Tükörjég vagy, amin sosincs átkelő.


+ 4
+ 0