vers
próza
vers
próza
Csokoládé PDF Nyomtatás

A férfiak többségében él egy téves képzet a nők párválasztását illetően. A teremtés koronái valami megmagyarázhatatlan okból azt gondolják, hogy minden nő álma, hogy a tökéletes férfit megtalálja, s egyéb vágya sincs, mint egy Adonisz, tömött pénztárcával és egy szuper járgánnyal, aki áhítattal lesi szíve választottjának minden óhaját. Kétségkívül, olyan hölgyek is léteznek, kiknek az ilyen javak nagyon is sokat vetnek a latba, de a nők jelentős része ennél sokkal jobban méltányolná, ha bárminemű finomságot ehetne, bármilyen mennyiségben anélkül, hogy hízna, akár egyetlen dekát is.
Tudvalévő, hogy minden nő retteg a kalória nevezetű vírustól, amely éjjelente alantas módon belopódzik a szekrénybe, kisebbre varrja a ruhákat, nem kis bosszúságot okozva ezzel számtalan asszonynak, leánynak, akik amúgy élvezettel hódolnak mindenfajta gasztronómiai élvezetnek.
A kalória legkártékonyabb fajtája olyan ínycsiklandó étkekben lelhető fel, melynek egy hasát szerető ember képtelen ellenállni, s miután jóízűen befalatozta, a vírus magában elégedetten kacarászik, miközben szorgalmasan varrja a ruhadarabokat egyre szűkebbre, feszesebbre.
Annak, ki szeretné elkerülni, hogy kedvenc ruhája, imádott nadrágja áldozatul essen ezen csúfondáros ténykedésnek,mindenképp távolságot kell tartania olyan finomságtól, mint a csokoládé.
Ez a szájban olvadó, édes ízével boldogság hormonokat varázsló csodálatos étek minden bizonnyal a Mennyországból származik s azért teremtetett, hogy mindenre gyógyírként szolgáljon.
Szomorúságra vigasz, jókedv esetén öröm-fokozó, háborgó lelkek számára megnyugvást hozó. Nem árt azonban az óvatosság vele szemben, mert a kalória nevezetű vírus kedvelt tartózkodási helye, meglehetősen nagy koncentrátumban lelhetők fel egyetlen szeletben és a kis kártevők orvul támadnak. Fenséges íz csábításával késztetnek kóstolásra, ösztönöznek még egy harapásra, aztán még egyre, míg nem bosszúsan vesszük észre, hogy alig nyeltük le az utolsó falatot, a huncut kalóriák máris garázdálkodnak nadrágunk, vagy szoknyánk derékbőségén

.Ami azt illeti, Jane Norman is bosszankodik eleget, hogy ruháinak bőségét időről-időre egyre nagyobbra kell varratnia, mivel az üzletek kínálatában alig akad olyasfajta, amely az ő termetes alakjára méretben megfelelő lenne.
Igazi csoki-imádó hírében áll s bár tud a kalória nevezetű vírus kártékony szaporulatáról, mely eme finomságban rejlik, létezésük cseppet sem zavarja.
Úgy véli ugyanis, mivel a csokoládé cukorból készül, melyet tudvalévően cukornádból nyernek, míg a másik fontos alapanyag, a kakaó cserjén terem, az ilyen finomság tehát nem más, mint belőlük készített ínycsiklandó saláta S azt meg, ugyebár, mindenki tudja, hogy a saláta roppant egészséges étek. Ezen sajátos magyarázatból kiindulva, élvezettel habzsolja a csokoládé minden fajtáját. Legyen az kerek, szögletes, étcsokoládés, vagy tejcsokoládés, töltetlen, avagy krémes, ha Jane közelébe kerül, rögvest áldozatul esik a nő falánkságának s azután, már csak az üres csomagoló papír árulkodik arról, hogy valaha létezett.
Csoki-imádata gyermekkorában gyökerezik, amikor is minden kis cukiságért, mellyel mosolyt csalt a felnőttek arcára, megjutalmazták egy szelettel ezen isteni finomságból s az se nagyon érdekelte az őt körülvevő felnőtt sereget, hogy a kis Jane pofikája egyre csak kerekedik, lábacskája egyre csak hurkásodik az elfogyasztott tetemes mennyiségű édességnek köszönhetően. Amikor nagylánnyá serdült, irigykedve nézte a csinos lányokat maga körül s mivel biztosra vette, hogy ő sohasem fog közéjük tartozni, vigaszként kibontott egyet kedvenc csokoládéjából s rendíthetetlenül hitte, a férfiak titokban, igenis a husis nőket szeretik.
Ha nem is mindegyik férfi álmodik teltebb idomokról, William Norman kétségkívül azok közé tartozik, akik kifejezetten nem bánják, ha egy nő rendelkezik némi súlyfelesleggel. s határozottan tetszésükre való, ha az asszonyi testet puha párnácskák, gömbölyded formák körvonalazzák.
Így tehát, amikor Jane eladósorba került és már szinte könnyebb volt átugrani, mint körbeszaladni, s William megpillantotta azon a forró, fülledt nyári estén - nos, a férfi tudta, ez a nő csakis neki rendeltetett.
Házasságuk tizenkét éve alatt elhalmozta étcsokival, tejcsokival, töltöttel és krémessel s mikor imádott kislányuk, Hanna megszületett, valóságos praliné-heggyel és bonbon rengeteggel köszönte meg nejének, hogy a világ legboldogabb emberévé tette.
Jane számára a csokoládék királya egy különösen finom édesség volt. Tejcsokoládés tábla, tele őrölt mogyoróval és mazsolával. William Norman ezzel bármikor képes volt levenni a lábáról és nem volt az a mennyiség, amely asszonyán kifogott volna.
Idővel ez lett Hanna kedvence is, s ahogy teltek az évek, a férfinak ugyancsak ki kellett nyitnia a pénztárcáját, hogy a két, szívének oly kedves hölgy édesség-igényét kielégítse.
A mogyorós - mazsolás csokoládé finomságban kenterbe verte társait s szomorúságban, ínséges időkben igencsak nagy segítségnek bizonyult.
Hanna tízéves volt, amikor megtalálták a daganatot a veséjén. Áttétes, nem műthető. Alig pár hét, talán egy hónap. Ennyi van az életéből. Jane-nel megfordult a világ. Tovább forgott vele, amikor William elhagyta. Gyengének bizonyult a férje az előttük álló megpróbáltatásokhoz. Könnyebb volt a menekülés.
Jane ekkor érezte úgy, hogy a felszedett kilók mögött erő is lakozik benne. Rengeteg erő. S hogy ebből ki ne fogyjon, számolatlanul tömte magába a mazsolás - mogyorós finomságot. Attól félt, ha híján lesz a csokoládéból, az ereje is elhagyja. Ezt pedig semmiképp sem akarta.
Ahogy az idő haladt előre, Hanna szenvedései a végletekig fokozódtak. Fájdalmai voltak a testében már mindenütt. Jane tehetetlenül nézte a kínjait és dühös volt magára, dühös a világra, hogy képtelen enyhülést adni a fájdalmakra. A morfium volt hívatott, hogy valamelyest csillapítsa az elviselhetetlent, de valójában már az sem segített.
Jane azt hitte, rosszul hall, mikor egy kínokkal teli estén meghallotta lánya kétségbeesett szavait:
- Anya, segíts! Segíts meghalni!
Jane a fülére tette a kezét, hallani is borzasztó volt Hanna esdeklését és ő nem akarta hallani.
Elképzelni sem tudta, hogy ártson gyermekének.
Aztán következett egy újabb nap, újabb szenvedésekkel s lánya szűnni nem akaró könyörgése zakatolt a fejében minden percben:
- Anya, segíts meghalni!
Ahogy lányára nézett, ahogy nézte nem múló kínjait, egyre inkább érezte, nem emberhez méltó élet ez már így.
Ha lehetne, magára vállalná gyermeke minden szenvedését, ha mód lenne rá, átvállalná minden fájdalmát. De mivel ez nem adatik meg, az egyetlen, amit érte megtehet, ha segít abban, hogy békére leljen.
Végtelen nyugalom szállta meg a lelkét, amikor kibontotta kedvenc csokoládéját, azt a mogyorós- mazsolás tejtáblát, amihez fogható finomság csak kevés létezik számára e földkerekségen. Aztán a morfiummal teli fecskendőt kezébe vette, majd egy ügyes mozdulattal annak teljes tartalmát a csokoládéba ürítette. Akkora adagot fecskendezett bele, hogy a halál semmiképp se kerülje el azt, aki eszik e mennyei csodából.
Amikor a művelet végére ért, angyali mosollyal, határtalan nyugalommal visszatért Hanna szobájába.
Leült ágyának szélére, megsimította a lány sápadt, hideg- verejtékes homlokát, fejét kicsit feljebb emelte párnáján és egy falat csokoládéval kínálta. Hanna elhúzta a fejét, nem igazán kívánta a máskor annyira áhított édességet, de Jane a lelkére beszélt.
- Tudod, kincsem, a csokoládét azért teremtette a Jóisten, hogy megoldás legyen minden problémára. Ha bánat ér, megvigasztal, ha örömöd van, jókedved csak fokozódik, ha édes ízét érzed.
Ha háborog a lélek, megnyugvást ad, ha a test fáj, egyetlen harapás ebből a finomságból feledtet minden kínt és elvesz minden szenvedést.
Olyan megnyugvással és hittel beszélt, hogy Hanna elhitte, varázslatot rejt minden egyes fala, így lassacskán bár, de pár kockányit belőle leerőltetett a torkán.

Pár perc után Jane elégedetten látta, lánya nem mozdul többé.
Kiszállt belőle az élet, angyali békesség, földöntúli nyugalom ül az arcán, testét nem kínozzák már pokoli fájdalmak.
Egy halvány mosollyal a szája szegletében nyugtázza: igen, semmi kétség. A csokoládé gyógyír minden nyavalyára, jó szolgálatot tesz minden szükségben.
S mert lánya nélkül az élet kínjait képtelen lenne elviselni, magához veszi a szívének oly kedves mazsolás- mogyorós finomság maradékát.
Jókorát harap belőle s engedi, hogy a fenséges íz szétáradjon a szájában, egyik harapás követi a másikat s mire az utolsó falathoz ér, látása homályosodik, olybá tűnik, a szobában minden táncot lejt körülötte.
Maradék erejét összeszedve lányához fekszik az ágyban, annak kezét a sajátjába fogva, várja, hogy az édes finomság betöltse küldetését.
Tudja, benne sohasem csalatkozik.
Mert a csokoládé szomorúságra vigasz, jókedv esetén öröm-fokozó, háborgó lelkek számára megnyugvást hozó. Háborgó lelkek számára megnyugvást hozó...


+ 2
+ 1