vers
próza
vers
próza
Boncolás PDF Nyomtatás

- Kezdhetjük, Doktor Hinkie?
- Kezdje Bobby!
- Rendben. Akkor ööö, kezdem a… Doktor Úr! Mit tudunk az alanyról? Sokat ivott?
- Ivott.
- Értem. Akkor kezdem a hasüregénél.
- Pontosan hol?
- Mondjuk a májánál Doktor Úr.
- Helyes. Kezdje a vizsgáját Stevens Úr!
- Köszönöm! Tehát… feltárom a hasüregét. Igen… a mája enyhén püffedt, kismértékű májmegnagyobbodás figyelhető meg. Bizonyára az alkohol. Lépe nincs, hasán műtéti heg, feltehetőleg korábban eltávolították. Gyomra. Gyomrán… hoppá! Egy gyomorfekély! Úgy gondolom Doktor Hinkie, meg van a halál oka!
- Csak nyugalom Bobby, csak nyugalom. Folytassa.
- Epéi épnek látszanak, elváltozás nem vehető észre rajtuk. Veséjén annál inkább. Mindkettőben vesekövet látok, bár nem túl nagyok. Bélrendszere, vastag- és vékonybele rendben van, vakbele egészséges.
- Kiváló! Hogyan folytatná?
- A mellüregével.
- Pompás! Lássuk.
- Kezdjük a tüdejével. Uhh. Hát ez elég borzalmas, Doktor Úr.
- Ne rimánkodjon! A tényeket akarom hallani.
- Elnézést. Szóval tüdeje meg van feketedve, kissé össze is van esve. Ránézésre kisebb, mint egy átlagos ember tüdeje. Nikotin. Ez bizony nikotin! Meg van az újabb tettes! A nikotin!
- Kevésbé óvodás módon reagálja le a felfedezéseit, ha kérhetném.
- Akkor… folytatnám a szívével. Első ránézésre minden rendben. Megnézném a koszorúereket. Áhá! Érelmeszesedés. Körülbelül az ér 20-30% el van záródva. Nem csak az alkoholt szerette, hanem a jó zsíros ételeket is!
- Elég már a gyerekes megjegyzéseiből! A halál pontos okára lennék kíváncsi.
- Rendben. A boncolási vizsgálatok alapján megállapítható, hogy alanyunknak veseköve volt, bár egyáltalán nem súlyos mértékben. Alkoholizmusból adódó májmegnagyobbodás figyelhető meg. Ez enyhe mértékű. Komolyabb gond egy gyomorfekély, helytelen táplálkozás, gyenge minőségű italok okozhatták. Tüdeje a nikotintól megfeketedett, kissé összeesett. A halál kiváltó okai azonban feltehetően nem ezek ebben az esetben. Koszorúerénél jelentős érelmeszesedés figyelhető meg, azonban további, alaposabb vizsgálatok szükségesek a labor bevonásával ahhoz, hogy megállapíthassuk, a gyomorfek… Doktor Úr!? Figyel rám?
A Doktor Úr azonban nem figyelt. Már a beszélgetés elejétől kezdve más világban járt. Csak arra eszmélt fel néha, hogy hallgatója izgalmában milyen gyerekes megjegyzéseket fűz hozzá vizsgájához. Rendkívül idegesítette. Meg akarta buktatni. Bár sejtése igaz volt, miszerint Bobby Stevens mindent hibátlanul csinált. De ő most az egész világot megbuktatta volna. Mély csönd után felállt, és az asztalon fekvő halott mellé sétált. Fölé hajolt, majd elemzésbe kezdett:
- A gyomor háborog, összeszorul. Az izgalomtól a gyomorsav felmegy, olyan érzése támad az embernek, mintha egyre kisebb és kisebb lenne a gyomor. Aki hasi légzésű, azt érzi, egyre kevesebb levegője van. Én is ezt éreztem. Az epe sárga. Az irigységtől, a féltékenységtől. A tüdő lüktet. A hasi légzésről már mellkasi légzésre váltott, de ezzel csak még szaporábban, még hangosabban kellett vennie a levegőt. Szíve ettől hevesebben kezdett verni, erei kitágultak, hogy gyorsabban szállíthassák szét a vért testében, gyorsabban eljusson az agyába. Ami nem volt teljesen tiszta. De egy férfi, ha úgy érzi megalázták, nem gondolkodik. Nem számít, mennyi vér megy az agyában. Csak vissza akarja szerezni becsületét. Vissza akarja szerezni feleségét, aki ugyan nem csalta meg, de semmibe nézi. Nyilvánvalóan jobbnak, értékesebbnek tartja azt a másikat. Egy férfi ilyenkor vadállat. Kiváltképp, ha szerelmes. Nem csak a becsülete a tét. Hanem az általa szeretett asszony. A boldogsága, a reggelei, a békés estéi, a mindennapja a tét. Hogy megmutassa, ő a jobb. Újra ráébressze feleségét, hogy anno úgy látta, férjénél nincs jobb a világon. Hogy ő a tökéletes, a legdögösebb, a legjobb, a legviccesebb, a leggazdagabb. ÉS ha ez elveszik, az összes vér az agyába tódul, és elvakítja. Olyan dolgokra kényszeríti, amit soha nem tenne meg. De nem… nem az asszonyát bántja. Bár rá haragszik a legjobban. De hozzá egy ujjal sem nyúlna. Ahhoz a másikhoz annál inkább.
Itt keze ökölbe rándult, arca elsötétült, majd hirtelen a kétségbeesettség fogta el, zavarodottan leült. Nem tudta mit tesz. Nem tudta miket mond. Eddig a pillanatig. Most már tudta, ezt nem hagyhatja itt abba. Látta hallgatóját, aki remegett. Élénk tekintete, gyerekes kíváncsisága felnőttes, rosszalló kíváncsiságba fordult át. Tekintetében bár a zavar uralkodott, próbált bíztató pillantásokat vetni professzora felé. A professzor összeszedte magát. Kételyei közt támolygott újra az asztalhoz, és nehézkesen folytatta.
- A tenyér izzad. A kézen az erek megduzzadnak az ujjak szorítása miatt. Egy kést markol. Másik keze is szorít éppen. Egy nyakat. A lábak behajlítva… térdel. Már a mellkasi légzés is nehezen megy. A száj ki van száradva, a nyáltermelés az izgalomtól alábbhagy. Már-már hörgésbe megy át a levegőért való küzdelem, amikor a kéz végre lendül, majd egy halk nyögés a vég… A halál oka egy késszúrás a szívben. A halál miértje… magyarázhatnám sokáig, értelmes válasz nincs rá. Én megbuktam a vizsgán. Ön Bobby Stevens, ötössel átment. Az Ön sorsa egy jól fizető orvosi állás kezdésnek, majd egy kőgazdag főorvos válik Önből. Az én sorsom… az én sorsom most már Öntől is függ. Eddig két ember tudta az esetet. A feleségem, és én. Eddig a feleségem nem jelentett fel. Most Önnek is meg kell hoznia egy döntést Bobby. Feljelent, vagy meghagy ilyennek, amilyen vagyok, és hosszú évekig boncolgathatom a hullákat… és boncolgathatom a tettemet.
Bobby Stevens majdnem összeesett. Fura érzés kerítette hatalmába. Érezte, hogy most valami megoldódott, ami miatt napok óta nyugtalan volt, most véget ér. Ez az érzés azonban nem nyugtató volt. Nem szállt el tőle minden gondja. Sőt. Ez az érzés még jobban kétségbe ejtette. Még elveszettebbnek érezte magát. A sírással küszködött. Nem akarta elhinni ezt az érzést, nem akarta elhinni megérzését. Rövid tépelődése majdnem ahhoz vezetett, hogy elhányta magát. Lábai remegésén felülemelkedve összeszedte magát, és elhatározta bármi is lesz, megosztja a professzorral megérzését.
- Uram… ha lehetne egy kérdésem… Megvan az oka a gyerekességemnek. Ezzel leplezem kétségbeesettségemet, zavarodottságomat, félelmemet. Szóval, ha nem vagyok indiszkrét… az áldozata nyakán nem vélt felfedezni esetleg egy tetoválást? B.S. Ezt ábrázolta. A nyaka bal oldalán, fekete színnel.
- Eddig is őszinte voltam magával, ezután is az leszek. Nem tudom mi a jelentősége ennek a kérdésének, de úgy érzem az ilyen apróságokat is megoszthatom magával azok után, amiket elmondtam. Ott volt a nyakán ez a tetoválás.
- Biztos, hogy B.S.?
- Egészen biztos.
- Doktor Úr! Hogy hívnak engem?
- Ezt miért kérdi?
- Csak mondja ki a nevem!
- Bobby Stev... Szent Isten!
- Az apám négy napja eltű…
Végigmondani azonban nem volt ideje. Egy ököl csapott arcába, és elterült a padlón. Mielőtt minden elsötétült, egy fehér köpenyes alakot látott a mellkasán térdelni, egy kezet, ami sújt felé, és egy fém tárgyat, ami megcsillan a tenyerében. Többé nem mozdult.
Este fél 8 körül az épület portása már nyugtalan volt. Nem szoktak ezek a vizsgák ilyen hosszan tartani – forgatta magában e mondatot. Nagyon ment volna már haza. Már reggel is úgy indult munkába, hogy rövid napja lesz, délután kettőre már otthon lehet… Erre sem a Doktor Úr, sem a hallgatója nem távozott még az épületből. Negyed kilenckor megunta az egészet, és annak ellenére, hogy ő nem léphet be a bonctermekbe addig, amíg az utolsó orvos el nem hagyta az épületet, benyitott. A teremben egy vérbefagyott hallgatót látott, és a professzort, aki nadrágszíján lógott le az aranyozott, barokk stílusú csillárról…


+ 8
+ 1