Hát ilyen egy őszülő szülő, kiben tékozló nyárkergető csősz már az ősz. Mégis szép, amikor színorgiákba lép az ember, feladva szürke közhelyét a létnek leckeként. Ősz, te elmúlásban is nyűgöző, emlék avar kavaró dalom, hajdani serdülő forradalom elmúlásom történetében. Hervadó férfiasságom, mely új erőre kap, utolsó rúgásként benned ágaskodó. Kerülve sarat, pocsolyát, cipelve rozsdaságokat, idővel megy veled az ember a téli megnyugvás felé. Ősz, te ősz, ki lassan fejemre nősz, ahogy deresen keresem elvesztett szerepem utolsó felvonását jelző szövegeit. Azért szép vagy nekem, őszülő szülőnek, kit várnak a vének, most tékozló nyárkergető csőszként ifjúságomra lősz. Lassan vége a dalnak, hát szóljon az ének!
+ 5 + 2 |