Fénygyermekek fényben élnek
Aranyrózsák éjben élnek
Csontjaidon érzem a kínzó mérget
Csontjaimban érzem a kínzó létet
Mondd, hogy soha nem ér véget
Lényünk minden hidat feléget
Ez a végzet-
Közelről kémlelni a világmindenséget
Arany napjaink rozsdává érnek
Aranyban izzó fénygyermekek
Igéző rózsákat esznek

Fénygyermekek, a mai társadalom fiatalságának a motívuma, kik azt hiszik, s némi joggal, hogy mindent megkaphatnak. S ezt az összkomfortos
XXI. századunk biztosítja nekik. A rózsa, a szerelem motívuma a versben. A vers a századunk gyors szerelmeit, a „mindig szerelmesek vagyunk, de
mindig másba” problémát latolgatja. „ Fénygyermekek igéző rózsákat esznek”- nincs már meg a szerelemben a folytonosság, mihelyst felfaljuk a szerelmet, kiégve egy újat, egy jobbat keresünk.

+ 1

+ 0