Kerülgetem egyre, ami lényegem. (Erről szólt minden egyenes szavam és epés énekem.) A „mégis” csapdáját. Az állhatatos bukást. Hogy el mégsem kerülhetem, régen megsejtett tudás. Úgy élek egy újabb nélküllel tovább, hogy lélegzésem is hőstett. És persze alku. Meg: árulás.
+ 22 + 0 |