Nekem te túl hangosan sírsz, lehet azt szolidabban, gyermek! Ezer éve megtanultuk otthon, néma a kín, s megállít egy percet.
Nekem te átlátszol, a felhő nem borul úgy habtestével föléd, nekem te nem beszélsz, bár hangod nem kergethetem mögéd.
Talán ha unott háttérzaj maradsz, nem lehetsz porszem a gépezetben. Az én világom te nem rombolod, nem vagy jelen, csak képzeletben. Nem vagy jelen, csak képzeletben!
+ 1 + 2 |