Oh, ha számoltam volna a könnyeimet. Fekete felhők szítottak tömkeleget. Lezuhantam, atomok törtek szét, S hallgattam, csak hallgattam a zenét. Fekete paripák tipornak magamban, S egyszerre fent szállok a magasban. A ritmus marja ketté a szívemet, S oly édesen, csodásan szépeleg. Mert tetszik most, érzem, lebegek; Boldogabb most nem is lehetek. Úgy szeretnék táncolni még véled, Akarlak, akarlak, oh egyetlen élet!
/2013.dec.17./
A vers érzelmeket közöl. Az élet fent és lentjeit jeleníti meg ambivalens metaforákkal. A szenvedélyességet adja át, az élet szeretetét fájdalommal s örömökkel teli.
+ 6 + 0 |