A nap eloson. Elbújtatva fényét elszunnyad e szikrázó szembogár. Párnára hajtja mindenki fejét, kit nem tart éberen gondolatfonál. Feslett ingét kitűrve leng a csönd, hánykolódva függeszkedik rojtjain néhány nyugtalan-lázadó föltevés, mint tűzhányó az elme romjain.
A gondolatok pörögnek, mint búgócsiga a tengelyén. Aki megnyugvásra talál, álomba merül az éj leszálltakor. Aki nem, az az éj ébren őrködő társává szegődik.