(végtelen vers)
Az ünnep úgy kezdődik, hogy velem vagy szád sarkában futó mosoly szemedben táncolnak a fények a többi nem is fontos míg eljön az ünnep szélvészként száguldó percek üzennek az elmúlás kapujából nincs sok időd - súgja a szél mit számít mennyi, amíg pillantásod bársonytakaróját álmodja körém hűséges hívem, a csend míg eljön az ünnep forgácsként repülő fájdalmak idéznek száz hulló hajnali könnyet túl sok a kín - súgja a szél mit számít mennyi, amíg hangod arany-muzsikája ringatva sodor múlt és jövő vizein míg eljön az ünnep embermód élni, szeretni egészen tárt szívvel, szabadon túl sok a vágy - súgja a szél mit számít mennyi, amíg vállad csontja a párnám s két karod ölelése óvón betakargat úgy kezdődik az ünnep hogy velem vagy szád sarkában szelíd mosoly szemedből rám sütnek a fények a többi nem is fontos...
+ 2 + 2 |