Megszökött Apám is, kedvenc nótáját nem volt ideje befejezni. Mohás ingei s elkoptatott bakancsai, a maradék, a törlesztés rám maradt.
Csönd van. Bénító csönd, döbbent pillanat. Mészkő fehér arcomon vibrál megbékélt, meglékelt utolsó sóhajod, Apám, de fűben, fában, virágban, - majd megkereslek - egy őzmosolyban, tudom, hogy ott leszel, egy világot kóstoló csecsemő első mosolyában.
+ 2 + 0 |