Gyakran álmodtam szépeket, de ködben elúszó fényre-ébredések fakasztottak mindig újra keserű, csalódottság-szürke könnyeket. Kértem kegyelmet százezerszer sírva, esdekelve, de vádló miértjeimre nincs válasz azóta sem.
Mégis, néha még kapaszkodom semmibe hajló álmaimba, és fojtott indulattal kérdezem: miért hagyott remények nélkül a hatalmasnak, jóságosnak hitt Isten?
(“Istenes” vers, mély sorstragédiák után: imádott gyermek és szülők fájó hiánya miatti élethelyzet, válasz nélkül maradó miértekkel.)
+ 2 + 1 |