hallgatás lopózott közénk zongorafutam rezzent át a csenden ólomlábakon állt a perc velünk fáztam
könnyű cipőm szétfoszlott azóta emlékszem kioldott sálam ismét nyakamra tekertem hogy reszkető testem helyetted vele ölelkezhessen
a búcsúdal azóta zokog bennem koldus-lélekkel hallgatom és közben megfagyok nélküled
(Egy régi, kihúnyó szerelem emléke – egy festőművész, grafikájának ihletésére.)
+ 1 + 0 |