A belső számít, én mégis itt Tartok, körfolyosókat járva. Múltkor egy nő odavetette: magamnak vegyek Virágot? Adott egy kis aprót. Kabátom Zsebében szilánkok, félek belenyúlni. Múltkor találtam egy gömbdíszt, arra Gondoltam, hazaviszem, ahogy rég engem is Az anyám. Nem tudom, hogyan tört össze, Biztosan a tömeg volt az oka. Az anyámat is Abban vesztettem el. Az élet egyetlen hatalmas Forgóajtó, nem csoda, ha elsodortak Egymás mellől. A kis gyufaárus lánynak neveznek, S nem vesznek tőlem virágot. Csak egyetlen csokor Ibolyát tartok a kezemben. Az anyámtól kaptam, Azt mondta, ha elvesznék, erről fog engem Megismerni. Tudom, a külső számít.
+ 1 + 0 |