Ezt az üveggolyót feléd gurítottam, emlékszel mennyit dugtál a zsebembe? Mindre azt mondtad arcod benne van, csak forgassam körbe kezeimben.
Eleinte félve vettem elő, megsérthetem, és úgy marad, mert ha megtörik a fénye, arcod varázsa elszalad. Akkor hol keressem? A fűnek rejtekén? Vagy patakparton, ahol a víz zenél? Hiszen
gurul, csak gurul, mint napjaink, bár a tekintet ott belül megmarad. S ha meglelem, arcod fáradt mosollyal él, tartom a fény felé, hogy még jobban
lássalak. Felfedezlek újra, s lám, én is ott vagyok, kint rekedve bár, de néha csalhatok. Hinni akarom, az üveggolyó minket magába zárt, kép a képben, talán, talán...
+ 12 + 4 |