Hegyormok között fellegek, Lassan könnyezik az ég. Zsebkendőként a tengerek Itatják fel a zömét.
Ázott tollak nehezednek Kicsiny szárnyra, mint a kín. Nehéz vágyak keseregnek, Fáradt röptén nem segít.
Merre van a vágyott éden? A szív az álmon csak veszít. Fénysugár nincs az égen. Mi az, mi mégis elrepít.
Anyaföld simogató szava Csábítgat, s magához hív. Ne szállj tova, madárka, Magasra törve leránt a sír.
Lombok között átszűrő nap Csendessége nem zavar. Mostanra megnyugvást ad, S nyugalmat a békés avar.
+ 0 + 0 |