vers
próza
vers
próza
A tél csókja PDF Nyomtatás

A tél csókja a sűrű köddel érkezik,
az ajkaimra fagyott dérrel megtelik
érintése nyomán talán a lelkem is.

Körülleng hajnal illatú lehelete,
mint egy hangszerek nélküli édes zene,
a behavazott mennyország jeges szele.

Mintha csak a múlt egy hiányzó darabja,
hívna most egyre a valóságból vissza,
rég elfelejtett, sose volt álmaimba.

Elidőzök ott egy napra vagy egy évre,
Hogy egyszer félve, fázva visszatérve,
Emlékezhessek egy csókkal teli télre.

A tél szépsége megelevenít egy emléket, egy hangulatot, egy érzést. Ez egy hangulatvers, amely egy hajnali sétán született.


+ 0
+ 0