vers
próza
vers
próza
Címlap Pályázatok – vers Maretics Erika A nincstelenek császára
A nincstelenek császára PDF Nyomtatás

Roskadó vállak közé szoruló üresség,
reményvesztett, csenevész az egész.
Világoskék sarokkád jár az eszében,
mert sosem fürödhetett olyanban még.

Hümmögve feláll az ócska plüssfotelből,
óvatosan csoszog ki a kerti csapig,
tv-t néz, három csatorna jön be, az is alig,
szerencsére nem is tudja kifizetni.

A szavak többsége idegen-értelmetlen,
zavartan pislogva hallgatja,
aztán hamar türelmét veszti,
gyengéd-durva kézzel

nyúl az akciós sörös dobozhoz,
az sosem csapja be, feledést hoz.
ha elfogyott, elvesz a kosztpénzből,
mert hiába könyörög, hasztalan kéri,

az asszony kárál, de akkor is megéri.
A kocsma karcos nevetésétől hangos,
csak a ragadós sár cuppogását ne hallja,
hogy ne érezze, soha nem ereszti
a nincstelenek császárának hatalma.


+ 0
+ 0