Hajamnál húzol vissza. Nem érted, hogy fáj? A kitépett hajcsomók után vér fakad. Nyoma marad.
A tüdőmbe erővel ne zúdíts levegőt. Kezed nem simogat, ököllel vered a szívem. Számat nyitni, jajgatni kell.
Fáradt minden. A langyos semmi átölel, mint puha föld. A gondolat, sejtjeim bomlásába fullad.
Hagyj menni, ne cibálj, ne üvölts az arcomba!
Gyötrelem érezni tekinteted, elmenni könnyű. Hát ne harcolj. Magamra húzom mint meleg takarót, az elmúlást.
+ 0 + 0 |