vers
próza
vers
próza
Bádogtető PDF Nyomtatás

Nedvesen hullámzó bádogtető alatt
krétával rajzolt ugróiskola a tér,
a cipőtalpamra rágógumi ragad,
saját univerzumom fültől, fülig ér.

Hosszú copfom kék nejlonszalagot reptet,
szeretettel fonta bele édesanyám,
reggel pöttyös bögréből iszom a tejet,
darázs koppan nagyot a konyha ablakán.

A sarki péknél sorba állok héthússzal,
ott kapható frissen sült ropogós kenyér,
illata száll, eltűnik a cipó sarka,
mire szeleburdi lábam hazáig ér.

Játszótéren kőszegélyű homokozó,
vashintán súlyosan leng az múló idő,
gazdát cserél néhány színes üveggolyó,
ha a Nap felé tartod, látszik a jövő.


+ 0
+ 0