Nap mint nap csapatostól szállnak el ablakom alatt a gerlék. Szállnak szabadon, s nem tudhatom mily égi nyomot követnek.
Itt éltek, haltak és szerettek, szerették a fényt, s a felhőket a gerlék. Ha nézem őket, szinte érzem is létük tündöklő fény-záporát: miként elsuhan alattuk időtlenül e műremekbe öntött, teremtett világ.
+ 5 + 0 |