Lám, elmúlt megint, miről hittük múlhatatlan - akár csöndes mosoly a száj szögletén, mint birsalmák magánya a megözvegyült ágon, mikor száradó levelek közt téblábol a fény.
Még felsajdul fölöttünk a decemberi égbolt, bőrünket kócos szél szántja a platánfák alatt. Este gyertyát gyújtunk, a vállunk összeér. Szeretni tanulunk - még lehet, még szabad.
+ 7 + 0 |