Uram most megpihennék. Napórák vágyait feledtem. Szélcsend lennék a nyílt vízen, sirályok szállnának felettem.
Nád ívén lehetnék a csönd, s mint nádi poszáták titkai rezdülnék mélykék víz fölött, szárnycsapásaim sem hallani.
Part lennék kikötők ölén, macskaköveken a régi lom, és elcsitulnának álmaim egy parton feledett padon.
Karoddal fogj fel majd Uram, ha magamból kilépve zuhannék, alattunk hömpölyögjön lent a szétáradó nyár esti ég.
+ 5 + 2 |