Pilinszkyt nem lapozhatom öblös fotelban, mint Krúdyt vagy Kosztolányit. Verseit kemény széken, kőpadlón olvasom, vagy gyertyafényben kint, a diófák alatti padon.
Múltja lövészárkot rejtő, sötét évtized, hol még csodaként kortyolták a tűnődő vizet, és szűkszavú kincs volt gyomornak a kenyér.
Szava a szívig ér, akár a gyökér, s míg lassan, időtlen morzsolom, él tovább, mint szőlőinda lugas rácsokon.
+ 8 + 0 |