Múlatlan szeszély |
Téli ború akasztott ránk koszorút, Eljött értem a dalia, kivirágzott a dália. A fény néha érintésed emlékével telve simogat, (Az aktuális évszaknak kedvez eme vers két ember példáján keresztül. Mint a virágok, teleltek át együtt a tavaszba, de az áprilisi időjárás végül vihart, elválást hozott a kapcsolatukba. A költemény vége a felejtési fázis lelki nehézségeire asszociál.) + 1 + 0 |