Bodzavirág illatú a honvágy, akác-fürtjeibe asszonykacajt tűz a hajnal. A kenyeres füttye ide- festi pírját tejbőrére. Könnycsatornán ered vére.
Hangja vonatrobajjal szőtt harangszó, nyárfapihén száll. Csalánnyelve sajgón simít és szívkoszorúmba kószál. Ujja nyomán fenyőgyanta csenget ünnepet nyaranta.
Íze túlsózott tetejű krumplis lángos – puhán telít; piros ringló üveg alján kísértő lelke – andalít s elvadít attól, ki lettem, vágykarómhoz kötözötten.
+ 4 + 2 |