Fekete, bús napok keringőznek körülöttem, tőrt döfnek szívembe, aztán kacagva megforgatják, vér ömlik kezükre Sötét napok kaparják ablakom, csontujjaikon szívem vére, hangjuk ezer üvegszilánk, beletép bénult lelkembe és felzabálja elmém reszketve fekszem végtelen éjeimen, amikor sohasem jön el a reggel, és a szörnyek lesben állva vijjognak, kaparják ablakom legyen végre vége