vers
próza
vers
próza
Szupermarionett PDF Nyomtatás

A lába koppan… Eléggé kacskán lép!
A teste tuskó. Arca festett kép.

Recsegve ordít. Halszeme csak vak fal.
Vájva született, unott szavakkal.

Beteg, szú rágja. Megrepedt a teste,
bog a fonala. Ollót keresne…

Ott fenn a mester a madzagot rántja,
s bábja újfent közhelytáncát járja.

Mindez nyílt titok marad, és hát arat!
(Szürkül a holt fa porpúder alatt…)

Helye sík porond. Polgárok oltára.
Éltük receptje, s reményük vára…

Ül mind, és nézi… Nem tud elszakadni.
Véle… lehet… show business-t… falatni…


+ 0
+ 0