Az ébredés pillanatában Még folydogálnak másodperceim. Repedezett a levegő, Karcolatai kékesen csillognak. Az álom egy marha nyelvével tisztára nyalt. Igen, tisztára, Még csillog fehér bőrömön az édes, szédítő nyála. Ilyenkor kell elmenekülnöm a béke teraszaira. El a négy komor fal közül, El a lét monoton zajától. Had ébredjek fel ott, Ahol jó lenne megszületni.