vers
próza
vers
próza
A Lantoshoz PDF Nyomtatás

Lantod, mit letettél, tán felveszi más,
egy karakán törpe, vagy szelíd óriás,
hisz ezerszer volt, és van rá jó alkalom,
pátosszal pengetni borgőzös hajnalon,
virtuális rabként, hurokban a neten,
vagy virágzó mezőn csókokra éhesen.
Valódi csókokra szerelem hevével,
aminek tüzében reményünk nem ég el,
nem ég el, csak fénylik (bár múltunk mostoha),
elveszett vágyaink lángoló ostora
mutatja az utat, s a húrok hangja száll,
hűen hallgatja, ki az út mentén kaszál,
hallgatja, s dalolja, ki dadog, ki hadar,
aki e hazában, és szívében magyar…

S ha pihen is lantod, bennünk ott él a dal,
kétszáz esztendősen lelked még fiatal.

(200 Arany  c. pályázatra)


+ 1
+ 0