Egy koszos mozi szürke vásznán árnyékok taposnak a fényen, ülök a nézőtéren árván, villódzó életemet nézem.
Sorsomnak kiszáradt morzsái egy kövér rengetegbe csalnak nagy homokszobrokat szolgálni, kik csontomból, húsomból falnak.
Híg a tej a hatalmas tálban, drámák a vígjátékok helyett, sok a savam, csapott a vállam, csak vagyok, foglalom a helyet.
A nagy búbos-kemence bánat már a gyulladt bütykömet nyomja, a hepiend tovább nem várhat, sokáig voltam a film foglya.
Hát gudbáj celluloid sztárok, popcorn ropog a talpam alatt, már a kijárat előtt állok, fényes jókedvem tagbaszakadt.
Áttetsző és tiszta fenn az ég, az idő tenyerén vén dió, nincs már harag az agyamban rég, jó most megélni, hogy élni jó.
+ 1 + 0 |