Ködös és hűvös volt hajnal Pestről ballagott át Budára A vízbe csobbant csendesen Rongyos batyuja és az átka
Keres, mint felzavart madár Hol pihenhet, melyik ágon A híd a ködben szállni készül Tudta, nincs otthon e világon
A híd közepén áthajolt Neki feszült óvón a korlát Az olvadt, ólomszínű vízzel Enyhítheti-e durva szomját
Míg eljátszott a gondolattal Alábukott, és sovány teste A Duna tükrös, fényes arcát Egy pillanatra megsebezte.
+ 3 + 2 |