Ha menni akarsz, menj el szótlanul Csukd rám magányom, vidd az álmainkat Hagyd itt nekem az éber éjszakák Virrasztó csendjét, mely elnyeli Mohón a létezésed Biztonságom apró neszeit Szuszogásod halk szimfóniáját Törtarany szavát a szenvedélynek. Ha menni akarsz, menj el szótlanul Bárhogy vigyázol, megvágna a szó Elvéreznék az első rossz igétől A kimondatlan lehet bármi még Nehéz órákon játszhatnék vele Reményt hazudva minden véglegesre Tűnő arcodra újra vágyakat Sóvár ölemhez csípődet igézném Árva arcomnak gödrös válladat Csak akkor sírnék, ha benéz a hold S a józan ég fényesen rám szakad.
+ 5 + 1 |