Ha menni akarsz, menj el szótlanul
Csukd rám magányom, vidd az álmainkat
Hagyd itt nekem az éber éjszakák
Virrasztó csendjét, mely elnyeli
Mohón a létezésed
Biztonságom apró neszeit
Szuszogásod halk szimfóniáját
Törtarany szavát a szenvedélynek.
Ha menni akarsz, menj el szótlanul
Bárhogy vigyázol, megvágna a szó
Elvéreznék az első rossz igétől
A kimondatlan lehet bármi még
Nehéz órákon játszhatnék vele
Reményt hazudva minden véglegesre
Tűnő arcodra újra vágyakat
Sóvár ölemhez csípődet igézném
Árva arcomnak gödrös válladat
Csak akkor sírnék, ha benéz a hold
S a józan ég fényesen rám szakad.

+ 5

+ 1