vers
próza
vers
próza
A könyvtetű PDF Nyomtatás


A 124. oldalon lakott, Tamási Áron Ábel trilógiájának 1973-as kiadásában. Biztosan tudom, mert az imént találkoztam vele. A Harmadik Bekezdés tizedik utcájának végén állt takaros kis háza, egy kétszintes pontosvessző formájában. Innen rontott ki dühösen, öklét szitkozódva rázta felém.
- Maga gazember! Szégyellje magát, hogy ilyen késői órában zavarni merészelt!
- Elnézést kérek, Portetű úr!
- Elnézést, elnézést... - méltatlankodott az 1 mm-es méregzsák. - Egyébként meg portetű ám az a bibliofil, olvasószemüveges felmenője, az! Könyvtetű vagyok, kérem! Igazán tudhatná, ha már ennyire művelt, ennyire bámulja a szavakat! Az ember, akarom mondani az ízeltlábú, még a betűk sűrű erdejében sem lelhet nyugalmat.
- Kérem bocsásson meg, én csak...
- Bocsássak meg?! Békésen alszunk az asszonnyal és a négyszáz poronttyal, erre maga erőszakosan ránk tör, és felolvas bennünket?! Otromba fráter! Még egy ilyen eset, és összepakolom az egész pereputtyomat, és költözünk. Már ki is néztem az alsó polcon egy 1998-as kötésű Hamvas Bélát. Csak jót hallottam róla, kényelmes, tágas Ó-betűk, biztonságos, gyerekbarát zárójelek.
- Hamvast fogok olvasni Tamási Áron után.
- Ó, hogy fulladna a szótengerbe, petéznének könyvskorpiók a fülébe, akadna a torkán egy könyvmoly!
A nagy hőség miatt nem zártam be a könyvtárszoba kertre nyíló, széles panorámaablakát. Hirtelen csapott le a júliusi vihar. A házon átszáguldó kereszthuzat végigpergette a nyitott könyv lapjait. Már túl későn hajtottam be a spalettákat, mire visszaértem, a 124. oldal zsörtölődő birtokosa nyomtalanul eltűnt. Nem értem. Hiányzik.
Jelige: cicero


+ 5
+ 1