vers
próza
vers
próza
Jeanne d'Arc PDF Nyomtatás

Felriadtam 2.12-kor. És az utóbbi napokban jöttek álmomban a zongorák, és az élethosszig tartó kötelességteljesítést jelentették, és jött a milliomos nő a tengerparti házzal, a floridai tíz szobással, és mákot termeltem, hogy legyen tőke. És Tanács Köztársaságosat játszottam a szegény sorsú gyermekek nyaraltatásával a floridai tengerparton.

És előtte is csupa termékeny álom a fészbukos üzenetváltással a régi elhalt feleséggel, és a körben alvó meghajlott testű macskákkal és a magányos macskával, és most felébredtem, és éreztem, hogy menni kell az álmot leírni. És most éppen úgy megdicsért a kreatív álmaimért D., hogy üzenetét a leendő könyvembe foglaltam, mint előszót.

De most az a soványka szituáció maradt meg, hogy az arckifejezéssel különböző tüzeket kellett megmagyarázni. Ez egy játék volt, amit játszani kellett. És arra gondoltam, hogy most nem írok álmot. Mert még különböző tüzeket sem ismerek öreg koromra, nem hogy arckifejezéssel összekössem.

És fel akartam adni, az álmomat megtagadni. És kutyául éreztem magam. Egy termékeny utat megszoktam, és most nem hogy nem örülök neki, de még csak ihletet sem érzek. Megszűnt az írói szenvedélyed? - kérdeztem magamtól. És furdalt a lelkiismeretem. És eszembe jutott valahonnan Depardieu, és úgy éreztem, láttam elég filmet Varsó égéséről, a széna és erdőtüzekről, meg sütöttem szalonnát, és mit szenvedtem a tűzrakással, és láttam Bulgáriában egy olajsütő leégését, és láttam a Mátrában, ahogy pattogtak a cserepek a Szlovák Csárda tetején, mint a bombák, és egy kilométerre laktunk, és nálunk csapódtak le a zsarátnokok. És elszégyelltem magam, hogy ehhez ne értenék.

És a lombégetéshez. Minden évben könyörögve kérem a család nőtagjait, hogy ne rontsák füsttel a levegőt. Majd kihordom nagy nejlonzsákokban inkább a száraz lombot az erdő szélre az autóval, s kiszórom. Nem kell a szomszédokat megfullasztani. És hiába. A nőkben van valami levélégető ösztön. És csak gyújtják a tüzet. Még, hogy kisgyermek koromban, ha tüzeskedtem volna, mindig azzal fenyegettek, be fogok pisilni. Pedig nem a férfiak mániája a lombégetés, hanem a kislányokat kellett volna eltiltani a tűztől.

És aztán eszembe jutott újra Depardieu, és minden áron az Orleans-i szűzzel akartam összekötni. De sehogyan nem ment. Csak a máglya volt közös, a film szerint egy kis gyermekkel Kolombusz Kristóf egy piactérre megy, ahol vörös fények vannak, ahogy valakit máglyán megégetnek. De az messze nem Jeanne d'Arc volt, hiszen azt 1431 május 30-án már elégették a roueni piactéren. És Rouenről egy festő jut az ember eszébe, Monet, aki a katedrálist vagy hússzor megfestette, különböző évszakokban és napszakokban, és megvilágításban. Csodálatos képek születtek.

Míg 1992-ben voltam Spanyolországban, Amerika felfedezésének 500. évfordulóján. És el is hoztam a Vangelis CD-t, az 1492-t, "A Paradicsom meghódítása" című filmről. Ta-tarara-tarara-bumm. Itt zeng a fülemben a világ legszebb zenéje. És szegény Jeanne d'Arc az egyház árulása következtében már 61 éve halott. A film is gyönyörű volt a fiúfrizurás szűzről. A szőke hajával. És tudjátok, hogy Kolombusz nem a Santa Mariával jött haza, mert az zátonyra futott, és a Nina lett a zászlóshajó. Nino Rota, és Nina Ricci. Meg Nyina Hruscsova. És kik haltak meg máglyán, úgy többek között? Husz János, 1415. Jeanne d'Arc, 1431, Savanarola, 1498 és Giordano Bruno, 1600.

Szép álmokat.


+ 3
+ 0