Megint volt egy álmom egy tévés vetélkedőről. Elmesélem Önöknek. Hát így kezdődött. Lélekszakadva vittem az első találatot a zsűrihez, még hitelesíteni kellett. A zsűri egyhangúlan jóváhagyta. Az ellenfelem sem volt rest, egy 18 éves pakombartos fiatalember. Hozta az első találatát: "A bestiát jól kell tartani!". A zsűri kisebb tanakodás után elfogadta a találatot. A gond csak az volt, hogy a bestia oroszlán is lehet, nem csak férj. A verseny abból állt, hogy férfi-nő kapcsolatra vonatkozó szellemes mondásokat kellet adni. A tét nagy volt, az első helyezett elutazhatott egy fős kísérettel Kazohiniába.

Ezzel az első két találattal mintegy megadták párbaj alaphangját, és felrajzolták a mondások érvényességi körének határait.

"A házasság szövetség olyan bajok elkerülésére, amelyek nélküle nem lennénk." jöttem elő megint egy Karinthy-idézettel. És meg is lett az eredménye, elhúztam 2:1-re.

Álomban közbejött egy csethívás. Valamit írni kellett a csetablak aljára!

Én: Olvastad már a "Szuicid alkat" c. novellámat? Milyen vers? Láttam Te is írsz verset. Szabad verset, nagyon szabadot. Publikáltad valahol?

Én: Nem nagyon súlyos, egy fészbukos képcsajciba szerelmes lenni? Milyen nálad a KEBELÉT szó, nem túl régies? Hja, hogy most nem érsz rá hülyeségekkel foglalkozni. Neked a szabad vers az hülyeség? Akkor miért űzöd magad is?

Én: Na jó, majd máskor zaklatlak. Szóval egyáltalán ne zaklassalak? Akkor kösz az eddigieket, meg a szülinapi köszöntést. Látod én azt nem vettem zaklatásnak. Valakinek úgy fogalmaztam, hogy kész petárdadurrogtatást és gyönyörű tűzijátékot rendeztetek. A "Sötétben bujkáló piszkos ellenforradalmár reszkess" c. ajándékképedet meg egy kreatív szösszenetnek vettem, és nem hogy megijedtem volna tőle, hanem elneveztem "Eszmi"-nek. Két magyarázatot szoktam adni a névre: 1. A gyakoribb: "Ez mi?", a ritkább: 2. "Eszmeralda becézve."

Én: Tényleg a mai, amit most csinálok, még egy novellát, amit ma virradóra álmodtam. Két ember, az egyik én voltam, felváltva hoz aforizmákat a férfi-nő kapcsolatról. A zsűri eldönti, hogy az aforizma megfelel-e a kritériumoknak. És mindjárt ideömlesztem a további aforizmákat. Természetesen vagy 21:9-re én nyertem.

Én: A részleteket nem kívánom elmesélni, csak egy momentumot. Szóval jön a fiú egy Marx idézettel, hogy "A nyárspolgárok nappal nem szeretnek arról beszélni, amit éjszaka csinálnak." Erre én óvtam, hogy nincs a mondásban a férfi és a nő. Mire a zsűri a fiúcskának adott igazat. Erre azt mondtam, hogy akkor fogadják el a következő saját kitalációjú aforizmámat, hogy "Én egy első generációs férfi vagyok. Nekem az anyám és a nagyanyám is nő volt." (Farkas András, 1985). Így is lett. A továbbiakban következtessék ki, hogy melyik aforizmát, ki mondta?

A legjobb fogamzásgátló a terhesség. (Farkas András, 1982)
Egy kellemes vacsora első lépés lehet a közös reggelihez.
Nincs perverzitás, csak szexuális kulturáltság. (Hirschler Endre)
Olyan gyakori a válás, hogy nálunk a nők nem férjhez mennek, hanem férjhez járnak.
Engedelmesség az, amit az asszony a házasság előtt megígér a férjnek, és utána megköveteli tőle. (Vető J.)
A férfiak és a nők egy dologban mindig egyetértenek, egyikük sem bízik a nőkben. (Vető J.)
A házassággal úgy vagyunk, mint a gombával. Mire megtudjuk, hogy rossz, már késő. (Vető J.)
A férfi becsvágya, hogy sokra vigye. A nőé, hogy ilyen férjet találjon magának. (Vető J.)
Sok férfi azért nősül, hogy legyen kitől elválnia. (Vető J.)
Minden asszony megvédi a férjét bárkivel szemben, kivéve önmagát. (Vető J.)
Minden ballépés elévül bizonyos idő múlva, kivéve a házasságot. (Vető J.)
Sok férfi elérte, amire rászolgált, a többiek még nőtlenek. (Vető J.)
Minden feleség 10 éven át azon fáradozik, hogy megváltoztassa a férjét, aztán azért panaszkodik, hogy a férje már nem az, mint amikor elvette. (Vető J.)
Özvegynek nevezik azt, aki túlélte a házasságot. (Vető J.)
Ideális férj az, aki meg van győződve arról, hogy neki ideális felesége van. (Vető J.)
A házasságot nem kell feltétlenül a szerelemre alapozni. A szerelmet úgy is előbb-utóbb felváltja a szenilitás.
Meg akar inni egy pohár tejet, és hazaviszi a tehenet. (A korai házasságról mondják.)
A szerelem vak, azért tapogatják olyan szívesen a szerelmesek egymást.
Pénz számolva, asszony által elverve jó.
A nő szfinx titok nélkül. (Oscar Wilde)
A szerelem elveszi az eszét annak, akinek volt. És meghozza annak, akinek nem volt.
A házastárs felett gyakorolt kritika a férfi szerint jog, a nő szerint kötelesség.
A nők inkább csinosak akarnak lenni, mint okosak. Mert a legtöbb férfi jobban lát, mint gondolkodik.
A legszebb nőt is megcsúfítja, hogy régóta a feleségünk.

Kazohinia egyébként nincs is, talán csak az író Szathmári Sándor képzeletében a harmincas években.

+ 2

+ 0