Sír Földanya. Itt is, ott is sebek esnek rajta.
Szekeres tizedes haslövést kapott. Tizenegy szovjet lélekre rácsukódik az örökjég doboza. Maléter: Honvédjeim, itt vagyok. Tökölről hoznak, de hova? Miért tömbösödött így Európa? Keserű íz a szájban. Forradalmi Carpe diem. Szabadságharc! Most már az. Ne hagyd magad, magyar! Kész vagyok meghalni. Mecséri is. Ő is Tökölön tárgyalt az éjszaka. És most az ő légvédelmesei… No, nem baj! Vivát! De nem. Élni kell. Szenvedni. Meghurcoltatni. Verőlegények öklében hagyni az országot. Mi is van addig? Apám a 10. rendű vádlott. Csak úgy. Első fokon 10 év Márianosztra. Korábban szabadult. Nővérem szabadította ki a börtönből 1961 adventjében. Anyám méhében fogant az álom, hogy majd így lesz. Apám már érte is harcolt. Értem is. ’57-ben összeismerkedtek. Rabkenyéren élni. Áramszünetben a gyertyák mindig valakiért égtek. Csonkig. Hiszen hosszú az áramszünet. Gyülekezzetek… Egyedül, egyedül. Egyedül! Most mi van? Hány év? Hány rovátka a falon? Megtettük? Meg. Jogtalanul? Szeretlek Isten, Apa! Anya, állj mellé. Szükségetek lesz egymásra. Unokáitok lesznek…
+ 1 + 0 |