Kezdetben volt a várakozás, a türelmetlen készülődés,
a vágy, hogy test a testtel ünnepelhessen áldomást, sután és
félelmekkel az elején, (hogy sikerül s lesz-e következmény?)
mit kőbe vésünk versus feledés…
Később az esendőség bősége: sok haddelhadd, vedd tudomásul,
sírás, öröm, izgalom, és el ne felejts és önfeledt perc, hát …
minden jó, ha jó a vége, mi tagadás…

A várakozás nem a pillanat bilincsére vonatkozik,
nyilván. A nő ölének élvezetes lüktetése megszámol-
hatatlan napokra, évek gyűjteményére, a holnapra szól,
magányos készülődésben, két ember reményfára aggatott
alkotására, időtlen növekedésre, gazdagodásra,
szegényedésre, együtt a gyermekkel, gyermekekkel, (nélkülük
céda a cél), a várakozás értelmével, a saját magunk
által létrehozható legjobb dologra, sohasem gondolva
az elfolyó időbe kapaszkodó sunyi kiszámolásra.

+ 6

+ 0