vers
próza
vers
próza
(Titokban) PDF Nyomtatás

Titokban hatvanöt lettem.
Fájt, ha titokban szerettem.
Titokban Salamon Ernő
összest túlteljesítettem,
(iskolámat róla nevezték el).
Titokban törpébbé lettem.
Titokban megrövidültem.

(Kronosz ezüstben)
Hadnagy Jóskához

Ha rímed s rangod engedi,
versekkel lesz a könyv teli.

Ha fölhevít az asszonyöl,
nem ölhet meg a kor-közöny.

Ha Kronosz öl, (bár kése nincs),
csak összead, (te ne veszíts),

egymásba láncolt éveket,
hogy tovább mondd az érveket,

arról, mi veled versenyez,
(többet az ember nem tehet).

S míg nap barnítja arcodat,
vedd el vígan, mit asszony ad.

(A költő és az utókor)
(reflexió a befogadásról)

Vasat szült az anya,
hogy ne legyen könnyű
sem a kószálásnak,
sem az utókornak,
se szülő anyjának,
s maga utódjának.

Belőle lesz költő:
éjsötét ég alatt
álmokat kergető,
hullámvert vizeken
sebeit kötöző,
asszonyok ölében
szakadó szerető.

Úgy keresne témát,
(a létet egészen),
mintha festő lenne,
s nem költő, bölcsész se,
de ő költő s ember,
kinek kiterítve
országa egésze,
s élete: a téma,
(mely őt megkeresi,
őt költővé teszi).

Vasat szült az anya,
tűzben-vízben ágya,
ez hálaverése,
miatta vagy érte.

(Az ebadta ebugatta)
(a Kő & Költőre)

A költő vas, a költő kő,
képalkotó, képromboló,
és festő is (itt némi kétely),
de mint palettán az ecsetnyom,
nélkülözhetetlen kellék,
számkivetett színkeverék.


+ 3
+ 0